2012. november 7., szerda

Információk.


Múlt :

Nem tudom, hogy sors szerűek –e azok, amik megtörténnek velünk , nem tudom, hogy pontosan kiválasztottuk-e , hogy mit akarunk megélni a leszületésünk után, vagy csak körvonalakban terveztük meg… később majd nyilván kiderül.
Szeretem a csoda szót és szivesen mondom, hogy vannak mindannyiunk életében csodák . Vannak élő csodák és élettelen csodák , persze utóbbiakban is van élet jócskán.
Mi másnak nevezhetném azt , ha nem csodának, hogy egy nap, egy teljesen átlagos nap úgy keltem fel:  üveget akarok festeni. Üveget –hallod ugye?  Ez azért kicsiben más, mint papírra temperával festegetni. O hozzáértéssel , O tapasztalattal és O infóval. Persze hatalmas kihívás és nyilván szükségem volt a kihívásra, de akkor ezt még nem értettem, sem éreztem…
Aztán mi másnak nevezhetném , mint csodának, amikor egyszer azzal keltem, hogy nem keresek tovább üvegest, aki levágja nekem az üveget akkorára és olyanra, mint  megálmodtam –pláne hogy nem is szépen, hanem én magam tanulok meg üveget vágni.
Ugye érted? Üveget vágni ! Kemény  és makacs valami , amitől minden értelmes ember fél kicsit, hiszen éles és vág és szúr….az meg fáj.
És ráadásul lelke is van ám neki!
Az elmúlt jó pár évben minden üvegdíszemhez magam vágtam az üveget és olyan nagyon érdekes. Vannak napok, amikor 20, vagy 30 akkora és olyan üveget vágok , amilyet elterveztem és hamar egymás után… az az üveg együttműködik. Aztán vannak napok, amikor 20-ból egy sem sikerül olyanra, mint szeretném. Na az az üveg meg nem akar osztódni. Vagy akkor és ott nincs kedve, aztán másnap lehet, hogy ő is meggondolja magát.
Én élvezem, ha máshol roppan el, mint terveztem és azt is, ha egyet értünk . Utóbbi remek, előbbit elteszem, mert eljön az ő ideje is! Volt idő, amikor meglepődtem , mert a régebbi „rossz” üvegeket válogatva pont arra találtam rá, amit kerestem . Aztán már nem lepődtem meg, csak eltettem mindet .
Mi másnak nevezhetném , mint csodának azt , hogy festés közben , vágás közben, vagy fóliázás közben , vagy az elején –a tervezés szakaszában, vagy a legvégén, amikor tisztítom és kiválasztom a szalagot… minden egyes szakasznál lelkesedek és boldog vagyok ! Az alkotás fantasztikus, nehezen megfogalmazható szabadság érzés és még annál is több! Ott vagyok és mégis máshol. Ülök az asztalnál és egy részem a festésre koncentrál , egy másik részem pedig nevetve szaladgál egy pipaccsal teli réten 28 fokban, napsütésben és kellemes szellőben.
Közben  pedig folyamatosan villog egy neon felirat bennem:  SZERETET!!!
Képzelj magad elé egy tengerparti üdülőhelyet, ezen belül egy utcát, ahol hömpölyögnek a nyaralók … Éttermek és bárok..zene , kellemes meleg szellő… és villognak a fényes és színes neon feliratok a sötétben… 
Na így villog a SZERETET bennem alkotás közben!

Jelen: 

Igazándiból idáig én gyűjtöttem az infókat és próbálkoztam , meg nagyon azt hittem , hogy összerakok egy tuti kis külalakot , de azért hamar kiderült, hogy amit én elképzeltem , az már weblap készítés . Nem tudok weblapot csinálni , úgyhogy a hangsúly legyen az üvegdíszeimen ezután és biztosan nem véletlen, hogy így alakult !

Szeretném egy helyen látni az összes kis díszemet -- talán Ti is szeretnétek már látni őket-- szóval folyamatosan felteszem őket !

Nekem az is öröm, ha megnézitek , de megrendelni is van lehetőség őket! 


Jövő :

Na ez már a holnap, amikor már lesz némi fogalmad is arról, amiről idáig írkáltam...
Találkozunk!